Vidnyánszky Attila egy nagyon jó rendező és sikeres színházigazgató. Az elmúlt időszakban ugyanakkor pár olyan dolgot tett, ami szerintem erkölcsileg elfogadhatatlan. Elkezdte tudni mi helyes és mi helytelen, véleményét az érintettek véleményének figyelembe vétele nélkül törvénybe foglaltatta, és ezzel kis híján az annak idején a saját felemelkedését is lehetővé tevő független színházi szcénát tette tönkre (és nem rajta múlott, hogy mégse történt így, hanem egy ellenzéki módosító indítványon). Mindezt sunyiban, egy a fideszes haveroknak a hátsó ajtón bejuttatott törvényjavaslattal.

A függetlenek ellehetetlenítése

Kik is ők? A függetlenek azok, akik leginkább képviselik a magyar színházi kultúrát külföldön, a Krétakör a minőség szinonimája lett világszerte, csakúgy, mint Bozsik Yvett és Pintér Béla társulata, de idetartozik a legtöbb ifjusági-, gyerek-, és bábszínház, valamint a táncszínházak is. Évi 860.000 nézőt vonzanak (A Nemzeti színház 330.000 körüli nézőszámot produkál), és mindezt a Nemzeti költségvetésének töredékéből teszik. 

A nyáron a különösen kiszolgáltatott független színházak pályázati pénzeinek befagyasztásával már a működésképtelenség határára sodorta ezeket a kis költségvetésű szervezeteket a kormány, ősszel pedig következett a feketeleves. Az új törvényjavaslat, ami az érintettek, a függetlenek véleményének semmibe vételével készült el, a hatályos előadó-művészeti törvényhez képest ( ahol az önkormányzati színházaknak szánt állami támogatás legalább 10 százalékát az alternatív társulatok kaphatták meg pályázati úton) olyan változtatást vezetett be, miszerint az illetékes miniszter akaratától függ, hogy kiír-e pályázatot, ráadásul a 10 százalékos keretre vonatkozó garancia kikerült a törvényből. Magyarul a politikai függetlenség és a szakmai szempontok innentől kezdve egyáltalán nem biztosítottak, sőt, egyetlen forint sem biztosított a függetlenek számára.

A V.A. által vezetett, annak idején a vidéki, Fidesz által kinevezett színházak igazgatói által létrehozott Magyar Teátrum Társaság közgyűlésén elfogadott módosítási javaslatot természetesen csak a minisztérium kapta meg, a Magyar Színházi Társaság például külön kérésük ellenére sem ismerhették meg annak tartalmát, így nem tudhatjuk biztosan, hogy ez az ő ötlete volt-e. Mindenesetre a módosításairól ezt mondta el: Egy „minőségen alapuló” struktúrát képzel el, mert e jelenlegi „"a függetlenek felé mozdítja a hangsúlyokat" (a 10%-os támogatással? Persze.) és a kőszínházi (tehát igazgatói kinevezésekkel felülről jól irányítható) innovációk irányába mozdulna. Végül csak egy ellenzéki módosító indítvány enyhített a helyzeten, ami ezentúl 8%-ot garantál a függetlenek.

Schilling Árpád, a Krétakör létrehozója jobban is kifejti, mi is történt valójában, aki a Krétakörrel maga is adakozott Vidnyánszky volt színháza, a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház javára. 
 

A szerző meghamisítása?

Mai,  origonak adott interjújában hosszan taglalja, hogy a szerző szándékait nem szabad meghamisítani. És akkor itt álljunk le egy pillanatra.

Mi lehetett egy görög szerző szándéka kétezer éve? Beszélt vele? Honnan tudja? Esetleg Vidnyánszky Attila egy GURU? Nekünk irodalomórán egyest adtak, ha egy értelmezést úgy kezdtünk, hogy „Arany úgy gondolta, hogy…” Nem tudhatjuk mit akart Arany, egy mű értelmezésének megkonstruálása pedig mindig is kétszemélyes feladat marad: az íróé és az olvasóé. Aki csak egyféle értelmezést tart helyesnek, az az én olvasói és a rendező alkotói szabadságát korlátozza, olyan béna érvekkel, hogy "a szerző szándékát tiszteletben kell tartani". Persze. Az alkotmány mellesleg kimondja:

70/G. § (1) A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.

Külön ironikus, hogy annak idején az általa vezetett, kizárólag vidéki, Fideszes színházigazgatókból létrehozott Magyar Teátrum Társaságnak az előadóművészeti törvényhez kapcsolodó kifogása pont az volt, hogy az „sérti a művészeti élet szabadságának alkotmányos követelményét”. 

Az értelmezés szabadságának korlátozása akkor mi?

Amikor a riporter meg meri jegyezni, hogy „A darabok elmozdítása az eredeti jelentéstől kortárs témák vagy ízlés felé, nem magyar sajátosság, hanem európai színházi trend” akkor ismét a szerző szándékának meghamisításával jön. Ez bizony édeskevés.

Politikai célú elhallgatás?

Az origos interjúban ő „kirekesztő, korlátolt szemléletmódúnak” nevezi színházi szakma többségét alkotó elitet (ezt mondjuk nem értem- a többség mint elit?), miközben csak az általa vezetett Magyar Teátrum Társaságnak volt beleszólása a mostani törvényalkotásba, míg ezek a szervezetek kimaradtak, véleményüket semmibe vették.  Bagoly  mondja verébnek?

Magyar Színházi Társaság, MASZK Országos Színészegyesület, ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetsége Magyar Központ, Színházi Dolgozók Szakszervezete, Magyar Bábművészek Szövetsége, Szabadtéri Színházak Szövetsége, Független Színházak Szövetsége, Befogadó Színházak Társulása, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Magyar Táncművészek Szövetsége, Magyar Kortárstánc Főiskola, Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft, Magyar Zenei Tanács, Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete, Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége, Színházi Kritikusok Céhe, Színházi Dramaturgok Céhe, Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társasága, Magyar Színházrendezői Testület, Budapesti Színigazgatók Egyesülete

A Jobbikosok nem örülnének neki, de talán a Fideszesek sem

Vidnyánszky a meztelenkedést Alföldihez hasonlóan színházi eszköznek tekinti. Vidnyánszky Az ember tragédiájában például az egész társulat meztelen. Itt is gyorsan megragadja az alkalmat, hogy elmondja: ez csak akkor megengedhető, ha nem öncélú hatáselem. De miből és ki állapítja ezt meg? Szalai Annamária cenzorasszony fogja ezt is megmondani? Vagy Ő maga, Vidnyánszky Attila?  És ha ÉN azt mondom, hogy Ő öncélúan vetkőztet, kirúgathatom őt bárhonnan is? Nem, mert nekem nincsenek fideszes haverjaim. Ellenétben vele.

Ráadásul az Alföldi elküldésén élvezkedő, színházat csak kívülről, Iluskát pedig Juliskának ismerő kommentelők nem fognak túl jól járni Vidnyánszkyval, hiszen ő is legalább olyan modern és a jelenre rezonáló színházat készít.

Arról nem is beszélve, hogy amikor a Nemzeti Színház feladatairól beszél, pontosan azokat sorolja fel, amiket Alföldi jelenleg is csinál:
 

Bármely társulat művészi programja lehet nemzeti, amely értéket lát abban, hogy a magyar kultúrát képviselje, a gyökerekig visszanyúlva, de korántsem muzeális megközelítéssel, hanem progresszív módon. Klasszikus műveket, kortárs magyar szerzőket műsorra tűzve, és egyben a világ felé is nyitottan, betekintést engedve a nemzetközi áramlatokba

A Nemzeti jelenelgi klasszikus, kortárs magyar előadásait, külföldi vendégjátékait a cikk végére írtam le, a teljesség igénye nélkül.
 

A román ünnepről

Azt mondják, hogy nyugati, európai dolog az, hogy a fájó eseményeket képesek vagyunk feldolgozni, és esetleg az akkori ellenségekkel együtt megemlékezni róluk. 

Valójában az az igazság, hogy már nálunk keletebbre is előrébb járnak ebből a szempontból. A Katyn-i mészárlásra például Putyin Tusk lengyel miniszterelnökkel együttesen emlékezett meg a színhelyen, és még a románok is megengedték Szőcs Géza jelenlegi államtitkárnak, hogy nemzeti ünnepükön beszédet mondjon.

Miben különb, miben igazságtalanabb a mi Trianonunk több ezer lengyel lemészárlásánál, hogy 100 év után sem lehet normálisan, közösen megemlékezni róla? Igen, szerencsétlen az, hogy a románok december 1-jét választották nemzeti ünnepüknek, de ezek szerint az idők végezetéig haragban kell lennünk velük? Mi lenne, ha a mindenkori kormány az ott élő magyarok jogainak kiteljesedéséért dolgozna, így a diszkrimináció okozta hátrányokat és a többi fájdalmat csökkentené, és nem színházigazgatókat váltogatna le egy Bartókot is felvonultató kulturális est megrendezéséért, pótcselekvésként? Vidnyánszkynak határon túliként fáj Trianon, de mi értelme van az örökké tartó fájdalomnak? Nem azért kéne dolgozni, hogy ez megszűnjön, és ne legyen probléma egy (amúgy már több éve, az Uránia Nemzeti Filmszínházban és hasonló helyeken többször megrendezett) nemzeti ünnepből ? Alföldi közleményéből kitűnik, hogy ő jószándékúan ezt próbálta megtenni, mert azt hitte, hogy segíthet. Vidnyánszkytól viszont rögtön a provokáció vádja hangzik el, miközben bevallja, hogy nem követte igazából az eseményeket. Ilyen okból, tehát a nagypolitika 100 éves mulasztásai miatt leváltani egy színházigazgatót 2010-ben egyszerűen nevetséges lenne.

És hogy Ő lesz a Nemzeti igazgatója?

"Zajlanak folyamatok, majd kiderül. "  -Kissé pofátlan.

Ezek után még a riporter naívan megkérdezi, hogy lehet-e Magyarországon érvényes szerződéséket felbontani?

„Én nem foglalkoztam ezzel, de véleményem szerint senki sincs bebetonozva”

Persze amióta megszűnt a jogbiztonság, a magántulajdonhoz, az állami nyugdíjhoz való jog, és ő még örül is ennek, akkor miért csodálkoznánk bármin is. „Véleménye szerint” , miközben ő az elvi szerzője annak a törvénynek is, ami elvette volna a függetlenek támogatását. Miért csodálkozunk azon, ha a politikus haverok ezt is elintézik neki? Miért nem bír várni 2013-ig, amikor tiszta körülmények közt is átvehetné a vezetést? Ez bizony ovis tempó. MOSTAKAROM!